Nem is húzom az időt, jó olvasást.
Puszi!!!:)) <33
A szüleim sosem voltak szemetek velem, de mostanában egyre jobban azt érzem, hogy elakarnak taszítani maguktól.
Ma bejelentették, hogy megyek New York-ba a bácsikámhoz.
Fantasztikus.
Sziasztok, a nevem Alma Tumer. 18 éves vagyok és jelenleg New Orleans-ban lakom a családommal.
Az apámmal nem sokat szoktam találkozni a munkája miatt, anyukám pedig egy kórházban dolgozik mint ápoló nő, így vele sem sokat találkozok. Általában csak hétvégén vagyunk együtt.
Van egy kisöcsém, aki még csak 3 éves, így elég sokat vagyok vele.
A lényegre térnék. A szüleim kitalálták, hogy menjek New York-ba bácsikámhoz, aki a The Four Seasons szálloda igazgatója.
Hát, most erre mit mondjak. Jó is, mert legalább nem fogok unatkozni.
De ugyanakkor rossz is, mert nem akarom itt hagyni az öcsémet. Ő a mindenem.
Nincs választásom, mennem kell.
5 óra múlva:
- Alma, készen vagy? - kiabált fel anya az emeletre.
- Igen, kész vagyok. - kiáltottam vissza.
Behúztam a bőröndöm cipzárját és miután levettem az ágyamról, kihúztam a szobámból.
Nagy nehezen lecipeltem az emeletről és bevittem a konyhába.
- Itt is vagyok. - mondtam kissé unottan.
- Jajj Alma, örülj annak hogy elmehetsz. Mikor is láttad utoljára Joe bácsit?
- Nem tudom, 8 éve?
- Na látod, meg sem fogod ismerni. - bökte meg az oldalam.
- Lehet. - rántottam meg a vállam.
- Na, indulhatunk? - lépett be apa a konyhába.
- Hát persze. - mosolyogtam rá halványan és elindultunk a bejárati ajtó felé.
Apa hozta utánam a bőröndöt.
Az előszobában felkaptam a cipőmet és már indultunk is a reptérre.
Az út kb. 10 perces volt, közben beszélgettem anyáékkal.
- Anya, miért akarjátok hogy New York-ba menjek?
- Tudod szívem, rád fér már a pihenés.
- Jó, de...várj, rám fér? Hisz, minden évben voltunk nyaralni.
- Igen, de én olyan pihenésre gondoltam, ahol mi nem vagyunk ott. Érted?
- Értem. - válaszoltam egyszerűen, majd hátra dőltem az ülésen.
- Vigyázz magadra és telefonálj majd. - ölelt át anya.
- Jól van, vigyázok. Ha, odaértem hívlak titeket. Sziasztok. - intettem nekik és elindultam a repülőgépbe.
Már beszálltam és a helyemet is elfoglaltam.
Egy fiatal, körülbelül velem egykorú lány mellett volt a helyem. Hosszú szőke haja lazán omlott vállaira, kék szemei és gyönyörű sminkje tökéletesen passzolt egymással.
Nem különösen foglalkoztam a csajszival, bedugtam a fülesemet és behunytam a szemeimet.
Az álom hamar elkapott.
2 óra múlva arra keltem, hogy a mellettem ülő lány rázogatja a vállam.
- Héé, ideje felkelni csajszi, 10 perc és landol a gép.
- Ohh, köszi hogy szóltál. Alma vagyok.
- Daniella. - mosolygott és becsatolta az övét.
Én is így tettem, Becsatoltam az övemet és néztem ahogy a gép egyre csak ereszkedik és a végén földet értünk.
Nagy nehezen átjutottam mindenféle ellenőrzésen, majd kifele kezdtem haladni az épületből, magam után húzva a bőröndömet.
A távolban megpillantottam egy magas, vékony, öltönyös fickót egy táblát tartva a kezébe. A táblára a TUMER név volt ráírva.
Szóval te vagy az bácsikám? Semmit sem változtál.
- Szia. - köszöntem neki mikor mellé értem.
- Alma? Atya ég, mennyit változtál. - mért végig.
- Te viszont semmit. - mértem végig szintén.
- Indulhatunk? - vette át kezemből a bőröndöt.
- Igen.
Kisétáltunk a reptérről és egy hatalmas terepjáró fele kezdtünk el sétálni.
- Ugye ez nem a tiéd? - mutattam az előttünk álló csodára.
- De.
- Ez nagyon király. Érdemes volt eljönni ezért New York-ba.
- Csak ezért? És, mi van velem? - kérdezte miközben bedobta a cuccom a csomag tartóba.
- Jól van, miattad is. Már hiányoztál.
- Reméltem is. Na, pattanj be, mert itt hagylak. - nevetett fel.
- Oké. - mondtam és bepattantam az autóba, majd pár perc múlva elhajtottunk a reptérről.
Útközben felhívtam a szüleimet, hogy szerencsésen ideértem és ne aggódjanak, mert nincs miért.
Mire letettem a telefont, már egy hatalmas szálloda előtt parkoltunk.
- Ez a hotel? - mutattam az előttem lévő több mint 5823642 emelet magas építményre.
- Igen, gyere. - szállt ki a kocsiból.
Kivette a bőröndöm, majd miután én is kiszálltam a kezembe nyomta.
Bementünk a hotelbe, egyenesen a recepcióhoz.
- Kayla, a kettes lakosztály kártyáját kérem. - állt meg Joe bácsi a pult előtt.
- Igen is uram. - motyogta hirtelen a lány, aki nem lehetett több 20-nál.
Kihúzta a kártyát a tokjából és Joe kezébe adta.
- Kellemes időtöltést. - mosolygott rám a lány.
- Köszi.
Joe bácsi elvezetett a liftig, amibe pár pillanat múlva be is szálltunk. Megnyomta a 13-as gombot és már mentünk is felfele.
Az ajtó kinyílt és már fent is voltunk.
Megmutatta a szobámat, ami kicsit sem volt kicsi.
Állítólag ez a második legnagyobb lakosztály az egész szállodában.
Kipakoltam a bőröndömből, választottam egy kényelmesebb ruhát és bevonultam a fürdőbe felfrissülni.
Gyorsan letusoltam.
Megtörölköztem, felöltöztem, sminkeltem egy kicsit és a telefonomat felkapva a kártyával együtt lementem a hallba, hogy megkérdezzem a recepciós lányt, merre van Joe bácsi irodája.
Kiléptem, lehúztam a kártyát, ezzel bezárva az ajtót és elindultam a lift felé.
Már majdnem a lift elé értem, amikor éreztem, hogy belerúgok valamibe.
A fekete valami repült egy-két métert, de gyorsan utána mentem és épségben felvettem.
Egy telefon volt a kezemben, még hozzá egy iPhone 5.
Hűha, ilyen drága telefon sem volt még soha a kezemben.
Hisz, nekem csak egy Black Berry-m van. Már legalább 4 éves.
Nem szoktam kutakodni mások telefonjába, de nem mindennap fog az ember iPhone-t a kezében.
Felnyitottam a telefont és megnéztem a névjegyzéket. Kicsit meglepődtem.
Anya
Apa
Scooter
Usher
Dan
Ryan
Butsy
Chaz
Alfredo
Scooter? Usher? Butsy?
Ez Justin Bieber telefonja???
